Az expozíciókezelés jelentősége a kiberbiztonságban és az ASM-mel való különbségek

A felhőtechnológia iránti preferencia kiemelkedően magas az újonnan alakuló és gyorsan fejlődő vállalatok esetében, mivel ezek a szervezetek ritkán rendelkeznek nagy, helyszíni telepítésű, elavult IT rendszerekkel. Ezzel szemben a közepes méretű vállalatok gyakran hajlanak a hibrid megoldások felé, amelyek a felhő előnyeit kombinálják a helyszíni eszközök megtartásával, céljuk a magas szintű agilitás és rugalmasság elérése.

Annak ellenére, hogy a felhőalapú szolgáltatások költségei és a szolgáltatókhoz való függőség néhány aggodalmat vetett fel, a kis- és középvállalkozások körében ezek a megoldások továbbra is előnyben részesülnek.

Ez a trend bonyolulttá és fragmentálttá teszi a külső támadási felületeket, ami nehezíti azok monitorozását és védelmét. A széleskörű támadási lehetőségek rejtekhelyeket és sebezhető pontokat nyújtanak a támadóknak. A biztonsági csapatok gyakran csak reakció módban vannak, nem képesek elég gyorsan alkalmazkodni a fejlesztőcsapatok által az internetre hozott új rendszerek, szolgáltatások és adatok változásaihoz.

A helyzetet még bonyolítja a kiberfenyegetések folyamatos változása. Havonta több ezer új sebezhetőség kerül felfedezésre, amelyek között olyanok is vannak, amelyek teljes irányítást adhatnak a támadóknak az interneten elérhető kritikus rendszerek felett – ilyen például a nemrég felfedezett Citrix és Ivanti sebezhetőségek. Hogyan lehetünk proaktívak egy újonnan kihasznált kritikus sebezhetőséggel szemben, ha nem vagyunk tisztában azzal, hogy szervezetünk érintett-e?

A biztonsági csapatok számára kihívást jelent, hogy a válaszreakciók gyakran lassúak, és a támadási felülettel kapcsolatos ismeretek szétszórtan vannak jelen a felhőrendszereket kezelő személyek között. A biztonsági szakemberek számos forrásból származó, nehezen kezelhető adatokkal küzdenek, ami megnehezíti az adatok áttekintését, prioritizálását és kezelését. Ebben a helyzetben válik kulcsfontosságúvá az expozíciókezelés, mint a külső támadási felületek kezelésének fontos kiegészítése.

Mit jelent az expozíciókezelés a kiberbiztonságban?

Ahogy a technológiai környezet egyre összetettebbé válik, úgy növekszik az igény azokra az eszközökre és módszerekre, amelyekkel ezek a rendszerek védhetők és biztosíthatók. Az expozíciókezelés célja, hogy csökkentse ezt a bonyolultságot, átláthatóbbá téve azokat a területeket a támadási felületen, amelyek potenciális támadási pontok lehetnek, ezzel is csökkentve az üzleti működés kockázatát.

Az expozíciókezelés arra törekszik, hogy prioritások szerinti listát biztosítson a lehetséges biztonsági fenyegetésekről, minden egyeshez kontextuális információt adva, lehetővé téve ezzel, hogy informált döntést hozhassunk arról, melyik fenyegetéssel kell elsőként foglalkozni és hogyan kezeljük azt az üzleti kockázatok minimalizálása érdekében. Az expozíciókezelés továbbá segít a teljes támadási felület, beleértve a kódtárakat, mint például a GitHub és GitLab, áttekintésében, így pontosabban azonosíthatóvá téve azokat a területeket, amelyek támadásra adhatnak lehetőséget, lehetővé téve a korai beavatkozást, mielőtt azok túlzott kockázatot jelentenének a vállalkozásra.

Ez lehetővé teszi, hogy pontosabban megértsük azokat a fenyegetéseket, amelyekkel szemben állunk, és prioritást adjunk azoknak a támadásoknak, amelyek nem csak valószínűbbek, hanem súlyosabb következményekkel is járhatnak. Egy olyan időszakban, amikor a biztonsági csapatok adatáradatban fuldokolnak – 2022-ben több mint 25 000 sebezhetőséget jegyeztek fel, és ez a szám 2023-ra tovább emelkedett –, kiemelkedően fontos, hogy világos képet kapjunk arról, mire kell a figyelmünket és erőforrásainkat összpontosítanunk.

Az expozíciókezelés és a támadási felület kezelése közötti különbségek

Bár a céljaik hasonlóak, fontos eltérések figyelhetők meg közöttük. A külső támadási felület kezelése egy folyamatos folyamat, amely során azonosítjuk azokat az eszközöket, amelyeket egy potenciális támadó láthat az interneten. Ez magában foglalja a biztonsági rések feltárását, a lehetséges támadási pontok azonosítását és azokat a területeket, ahol a védelmi intézkedések elegendően erősek a támadások visszaverésére. Ha egy sebezhetőség vizsgálattal detektálható, az általában a támadási felület kezelésének részét képezi.

Az expozíciókezelés továbbmegy, magába foglalva az adatvagyonokat, felhasználói azonosítókat és felhőszámla-konfigurációkat is, ami segít a szervezet expozíciójának megértésében és szükség szerinti csökkentésében.

Ez a megközelítés a SaaS termékeket is magában foglalja, amelyek használata során biztonsági kockázatok merülhetnek fel. Ha egy ilyen szolgáltatás kompromittálódik, vagy egy fiókunk veszélybe kerül, azok az információk más támadásokhoz használhatók fel. Így, az üzleti kockázatok értékelésekor ezt a tényezőt sem szabad figyelmen kívül hagyni.

Az expozíció minimalizálásának lehetőségei az Intruder segítségével

Érdemes megjegyezni, hogy egy széleskörű támadási felület nehezebben védhető meg. Az Intruder automatizált sebezhetőségkezelő eszközének használatával folyamatosan monitorozhatjuk és csökkenthetjük támadási felületünket, ezzel is növelve a biztonsági rendszerek hatékonyságát. Ez teljes körű ellenőrzést biztosít a sebezhetőségkezelési folyamat felett, beleértve:

• Felfedezési eszközök: Új felhőszolgáltatások bevezetése és az interneten való elérhetővé tételük esetén az Intruder azonnal vizsgálatot indít a potenciális sebezhetőségek azonosítása érdekében, lehetővé téve a gyors javítást.
• Tudatosság a nyilvánosságra hozott elemekről: Teljes körű áttekintést nyújt a hálózati peremről, lehetővé téve az aktív és inaktív célpontok nyomon követését, a változások azonosítását, a lejáró tanúsítványok monitorozását, és felhívja a figyelmet azokra a portokra, szolgáltatásokra vagy protokollokra, amelyek nem kellene, hogy nyilvánosan elérhetők legyenek.
• Széleskörű észlelés: Az Intruder többféle szkennert alkalmaz a támadási felületen található sebezhetőségek és expozíciók azonosítására, biztosítva ezzel a lehető legnagyobb láthatóságot.
• Konzentráció a kritikus problémákra: Az eredmények kontextus alapján történő prioritizálása lehetővé teszi, hogy a legfontosabb kérdésekre összpontosíthassunk anélkül, hogy időt pazarolnánk a kevésbé releváns problémák kezelésére.

Ez a megközelítés biztosítja, hogy a szervezetek proaktívan kezelhessék a kiberbiztonsági kockázatokat, minimalizálva ezzel az üzleti tevékenységet fenyegető veszélyeket.

Forrás: www.thehackernews.com